Hernád története régészeti emlékekkel, középkori okleveles említéssel, török kori pusztulással, majd újratelepüléssel és modern kori fejlődéssel rajzolódik ki.
Az alábbi áttekintés Hernád múltjának főbb állomásait mutatja be közérthető, áttekinthető formában.
Avar kori leletek
A régészeti irodalomba településünk neve 1901-ben került be, amikor az Archaeológiai Értesítőben megjelent egy cikk dr. Éber László tollából, amely a hernádi avar temetőről szólt.
A képen látható aranyozott ezüst, préselt övveretek és szíjvégek a hernádpusztai avar temető egyik férfisírjából származnak. Préseléses technikával készített vereteikre a növényi jelképek, fegyverzetükre a keskeny íj és az egyenes kard volt a jellemző.
Az első írásos említés
Mi, hernádiak, településünk történelmét 1388. augusztus 7-től tartjuk számon, mert ezen a napon említi először községünket – Hernad néven – egy oklevél, amely egy birtokper kapcsán született ítéletről íródott.
A török hódoltság időszaka
Török megszállás
Tartott ez az állapot egészen a török megszállásig, amikor is a hernádi lakosok nagyon korán megismerkedtek a „fenséges Padisah” katonáinak módszereivel.
Hadiút Budára
Hernádon keresztül vezetett a törökök legnagyobb hadiútja Budára. A török megszállás alatt Hernád és a környékbeli falvak gyakorlatilag elnéptelenedtek.
„A XVII. század derekán Hernád üszkös romjait már benőtte a fű, a vacsiaknak sem sikerült megmaradni a kietlen tájon. 1652-ben Abdi budai defterdártól kértek a „vitéz oszmán harcosok” zargatásai ellen védelmet nyújtó útlevelet, s papjuk vezetésével Kőrösre telepedtek át.” Czagányi László helytörténész
Újranépesülés és pusztabérletek
Azután – mintegy két évszázadon keresztül – Hernád füves pusztáit legeltetésre bérelték a környező mezővárosok, Kecskemét és Nagykőrös tehetős polgárai. Ez volt az úgynevezett „pusztabérletek kora”.
A 19. század elején kezd ismét benépesülni a vidék, de a folyamat nagyon lassú. A futóhomok megfékezésére – amely a földterületek jelentős részét adja – számos kísérlet történt.
Bogár Imre emléke
Bőven akadt még nádas, zsombékos, erdős, bozótos terület, amelyek rejtekhelyet adtak a szegénylegényeknek, köztük a „mi betyárunknak”, Bogár, azaz Szabó Imrének is.
Ő igen szomorú véget ért, hiszen alig volt 20 éves, amikor a hernádi buckák között Balla Kálmán dabasi csendbiztos kézre kerítette. 1862-ben akasztották fel. Nevét a mai napig őrzi Hernád Bogár-dűlő nevű része.
A modern kori Hernád
Az ezután következő 120 évet Hernád részben más községekhez csatolva, részben önállóan élte meg.
1949-ben megalakult a Kossuth TSZCS, amely 1956-ig működött. A tönk szélén álló szövetkezetet az mentette meg, hogy a szőlőtermesztő szakcsoport 1958-ban „Március 15.” TSZCS-vé, 1959-ben pedig termelőszövetkezetté alakult.
1970-ben elsőként kaptak lehetőséget egy nyugati baromfifeldolgozó technológia, illetve gépsor megvásárlására. A „csirkegyárat” azonban már saját terveik és elképzeléseik alapján építették meg.
A Hernád történetéről szóló írás Czagányi László: Elfelejtett hernádi hétköznapok című helytörténeti munkája alapján készült. A kiscsirkés fotót Oláh Mihály készítette. Az avar kori leleteket a Nemzeti Múzeum őrzi.
